A virágok kinyílása és a megtermékenyítés után a bogyók fejlődésnek indulnak. Ennek két időszaka van: a növekedési és az érési időszak.
Növekedési időszak
A kötődés után a bogyók egy ideig gyorsabban, később lassabban növekednek. A növekedés kezdetén a bogyók jellegzetes morfológiai bélyege a vastag, kemény héj és a csekély beltartalom. Később a héj és a beltartalom aránya megváltozik; a héj egyre vékonyabb a beltartalom pedig egyre nagyobb lesz.
A bogyók kémiai összetétele kezdetben alig különbözik a szőlő többi részének kémiai összetételétől. A bogyók eleinte keményekzöldek és savanyúak.
A növekedő bogyók keménysége a bogyósejtekben jelenlevő nagy turgornyomású sejtnedvvel töltött vakuolumoknak és a sejtfalak merevségét előidéző protopektin-tartalomnak tulajdonítható.
A héjak zöd sejtsorai krolofillt tartalmaznak. A növekedési időszak kezdetén még a bogyó minden sejtjében, később pedig nagyobb mennyiségben már csak a héjsejtekben található krolofil. A zöld bogyók asszimilálnak is, de az itt keletkezett cukor rendkívül kis mennyiségű. A képződő cukor legnagyobb részét a fiatal bogyó a légzésre használja fel.
Savanyú ízét az almasav a borkősav, és a citromsav okozza. A felsoroltakon kívül a bogyóban még borostyánkősav is van. A növekedési időszakban a savtartalom mennyisége állandóan növekszik és ennek végén a zöld bogyó levének titrálható savtartalma 25-30 g/l is lehet!
A cserzőanyag a kis bogyónak még minden részében megtalálható. A növekedés előrehaladtával azonban a belső sejtekben kevesebb lesz, a külső sejtekben pedig töményedik a cserzőanyag tartalom. Ez a folyamat a magvakban is hasonlóan megy végbe.
A kocsányok a növekedés időszakában zöldek és lédúsak, még jelentős mennyisgű klorofillt, cserzőanyagot és nitrogénvegyületeket tartalmaznak.
