Az ősember is fogyasztott bort?

A szőlőművelés és a vele elválaszthatatlanul összefüggő borkészítés ősrégi termelési ág, amelynek kezdete a történelem előtti idők homályába vész. Csak itt-ott találni olyan nyomokat, amelyek jelzik, hogy a szőlőnövény ősfajtái már a másodkorban megvoltak, sőt a harmadkor miocén korszakában– mint a leletek bizonyítják- az akkori enyhe éghajlatú - ma a sarkkörhöz tartozó- Izland és Grönland flórájában a szőlőnövény is megtalálható volt. Ugyancsak miocén korszakbeli Vitis leletek bizonyítják, hogy Franciaországban, a Rajna mellett, de a mai Anglia területén is virágzott a szőlő növény. Tokaj hegyaljáról, Erdőbényéről származik az egyik legjelentősebbnek tartott Vitis tokayensis néven ismert szőlőre utaló lelet. Ezek a szőlő leletek a Vitis rotundifolia és Ripária típusokhoz közel állók, de a harmad és negyedkori leleltekből már a Vitis vinifera jellegzetes vonásaira ismerni.

Ez utóbbi korszakban a primitív ember is megjelenik és ekkor már az a kérdés is felmerül, hogy a primitív ember felismerte-e már akkor a szőlőnek, mint gyümölcsnek vagy kierjedt levének hasznát.

A bizonyíték 

A kőkorszaktól kezdve erre is igenlő bizonyítékokkal rendelkezünk.  Görögországban, Olaszországban, Svájcban, Franciaországban és Belgiumban a szőlőművelés nyomaival találkozni. Az ősember lakta barlangokban és cölöpépítményekben egyéb gyümölcs magvak mellett megtalálták a szőlő magvait is, egyes helyeken olyan tömegben, hogy a sok egybegyűjtött mag már valami kezdetleges feldolgozásra enged következtetni.

Azokból az időkből, amikor a primitív ember letelepedett, kultúrtevékenységet és növénytermesztést folytatott, barlangok falán talált festmények, kőbe vésett ábrák és szobrok leletei között fellelhetők a szőlőnövény és a bor ismeretére mutató jelek. Azoknál az ősi kultúrnépeknél, melyek az írás bizonyos fajtáját is ismerték, írásaikban – cserepekbe, vagy kőbe vésve- szerepel a szőlő és a bor. Ilyen formán a szőlő és a bor ismerete egyidős az emberiséggel!

Az ókor népei életében is jelentős szerepe volt a szőlőnek és a bornak. Vallási mítoszok, irodalmi és művészi alkotások gyakori témája a szőlő és a bor.