Idén is megrendezésre kerül a nagy sikerű Tolcsvai Borfesztivál.
Bővebb információ elérhető az alábbi linken valamint a borfesztivál hivatalos Facebook oldalán:
http://tolcsvaborfesztival.hu/
http://www.facebook.com/tolcsvaiborfesztival
Részletek hamarosan a blogban!
Számomra érdekes könyvre bukkantam, eddig létezéséről sem tudtam, mert ügyesen bújt meg a könyvespolcon. Az 1864-es Tokaj-Hegyaljai Album újranyomott példányáról van szó, amiben azonnal a Tolcsvára vonatkozó bejegyzéseket kerestem! És találtam is!
Íme!
"Tolcsva mezőváros az Eperjes-Tokaji várhegység egyik völgyének nyílásán az Alföld felé, melyen hasonló nevű patak foly' végig, mely Vámos-Újfalu mellett is elhaladván a Bodroggal egyesül. Liszkához egynegyed, Patakhoz 1 órányira Várhegyén egy régi vár romjai látszanak.
lakosa 3064. Határa 3062 hold, s ebből szőlő 826. Talaja nyirok, néha kövecses.
Szőlőhegyei között elsőrendű: Cziróka, Paczoth, Gyapáros,
Másodrendű: Előhegy, Várhegy, Nagy-Keő, Bikoldal,
A tájképen Tolcsva a vàros (benne a katolikus paplak 383 bécsi láb a tenger felett) és a völgy délkeletről fölvéve látszanak. A völgy jobb oldalán (a vízfolyás szerint) csupa Rhyolith magas hegyek, s ezeken a szőlők java. Egyike a magasabb hegyeknek a Térhegy 1246 bécsi láb, s ezen a legmagasabban fekvő szőlő 1138 láb a tenger felett."
A virágok kinyílása és a megtermékenyítés után a bogyók fejlődésnek indulnak. Ennek két időszaka van: a növekedési és az érési időszak.
A kötődés után a bogyók egy ideig gyorsabban, később lassabban növekednek. A növekedés kezdetén a bogyók jellegzetes morfológiai bélyege a vastag, kemény héj és a csekély beltartalom. Később a héj és a beltartalom aránya megváltozik; a héj egyre vékonyabb a beltartalom pedig egyre nagyobb lesz.
A bogyók kémiai összetétele kezdetben alig különbözik a szőlő többi részének kémiai összetételétől. A bogyók eleinte keményekzöldek és savanyúak.
A növekedő bogyók keménysége a bogyósejtekben jelenlevő nagy turgornyomású sejtnedvvel töltött vakuolumoknak és a sejtfalak merevségét előidéző protopektin-tartalomnak tulajdonítható.
A héjak zöd sejtsorai krolofillt tartalmaznak. A növekedési időszak kezdetén még a bogyó minden sejtjében, később pedig nagyobb mennyiségben már csak a héjsejtekben található krolofil. A zöld bogyók asszimilálnak is, de az itt keletkezett cukor rendkívül kis mennyiségű. A képződő cukor legnagyobb részét a fiatal bogyó a légzésre használja fel.
Savanyú ízét az almasav a borkősav, és a citromsav okozza. A felsoroltakon kívül a bogyóban még borostyánkősav is van. A növekedési időszakban a savtartalom mennyisége állandóan növekszik és ennek végén a zöld bogyó levének titrálható savtartalma 25-30 g/l is lehet!
A cserzőanyag a kis bogyónak még minden részében megtalálható. A növekedés előrehaladtával azonban a belső sejtekben kevesebb lesz, a külső sejtekben pedig töményedik a cserzőanyag tartalom. Ez a folyamat a magvakban is hasonlóan megy végbe.
A kocsányok a növekedés időszakában zöldek és lédúsak, még jelentős mennyisgű klorofillt, cserzőanyagot és nitrogénvegyületeket tartalmaznak.
A szőlőművelés és a vele elválaszthatatlanul összefüggő borkészítés ősrégi termelési ág, amelynek kezdete a történelem előtti idők homályába vész. Csak itt-ott találni olyan nyomokat, amelyek jelzik, hogy a szőlőnövény ősfajtái már a másodkorban megvoltak, sőt a harmadkor miocén korszakában– mint a leletek bizonyítják- az akkori enyhe éghajlatú - ma a sarkkörhöz tartozó- Izland és Grönland flórájában a szőlőnövény is megtalálható volt. Ugyancsak miocén korszakbeli Vitis leletek bizonyítják, hogy Franciaországban, a Rajna mellett, de a mai Anglia területén is virágzott a szőlő növény. Tokaj hegyaljáról, Erdőbényéről származik az egyik legjelentősebbnek tartott Vitis tokayensis néven ismert szőlőre utaló lelet. Ezek a szőlő leletek a Vitis rotundifolia és Ripária típusokhoz közel állók, de a harmad és negyedkori leleltekből már a Vitis vinifera jellegzetes vonásaira ismerni.
Ez utóbbi korszakban a primitív ember is megjelenik és ekkor már az a kérdés is felmerül, hogy a primitív ember felismerte-e már akkor a szőlőnek, mint gyümölcsnek vagy kierjedt levének hasznát.
A kőkorszaktól kezdve erre is igenlő bizonyítékokkal rendelkezünk. Görögországban, Olaszországban, Svájcban, Franciaországban és Belgiumban a szőlőművelés nyomaival találkozni. Az ősember lakta barlangokban és cölöpépítményekben egyéb gyümölcs magvak mellett megtalálták a szőlő magvait is, egyes helyeken olyan tömegben, hogy a sok egybegyűjtött mag már valami kezdetleges feldolgozásra enged következtetni.
Azokból az időkből, amikor a primitív ember letelepedett, kultúrtevékenységet és növénytermesztést folytatott, barlangok falán talált festmények, kőbe vésett ábrák és szobrok leletei között fellelhetők a szőlőnövény és a bor ismeretére mutató jelek. Azoknál az ősi kultúrnépeknél, melyek az írás bizonyos fajtáját is ismerték, írásaikban – cserepekbe, vagy kőbe vésve- szerepel a szőlő és a bor. Ilyen formán a szőlő és a bor ismerete egyidős az emberiséggel!
Az ókor népei életében is jelentős szerepe volt a szőlőnek és a bornak. Vallási mítoszok, irodalmi és művészi alkotások gyakori témája a szőlő és a bor.
Felmenőink az 1800-as évektől szőlőtelepítéssel, műveléssel, hordó kíszítéssel, és bor értékesítéssel foglakoztak Tokaj-hegyalja festői településein, Olaszliszkán és Tolcsván. A régi családi iratok szerint a borászkodás akkor kezdődött, amikor vállakozó szellemű családtagunk elsajátította a hordókészítés mesterségét. A szükséges faipari műveletek elsajátítása után tapasztalt szakemberként biztosította a minőségi hordókat a település borászai számára.
A II. Világháború alatt szőlőtermelésünk drasztikusan visszaesett, a háború utáni rehabilitációt pedig csak az 1950-es években alakult Nemzeti Vállalat, majd Állami Gazdaság és később a Borkombinát tudta teljesíteni. Eközben folyamatosan telepítettük, korszerűsítettük területeinket, hogy a Tokaj-hegyaljára jellemző fajták legkedvezőbb minőségű terméseit tudjuk szüretelni.
A tájra jellemző fajták a furmint, a hárslevelű, és muskotály. Az ezekből készült boraink magas minőségét késői szüreteléssel és hagyományos feldolgozással érjük el. A szüret után keletkezett mustot hagyományos 300-400 évvel ezelőtt ásott, nemes penésszel bélelt pincénkben tároljuk, amely mintegy 300hl bor tárolására alkalmas.
Ha kedvet kapott a pince megtekintéséhez, látogasson el Tolcsvára, és keresse a Kossuth utca 53. számot a Rákóczi kastély közelében!
A térképen való navigáláshoz használja a "+" és "-" jeleket.
